DE
EN
HU
Ajánlatkérés

Ajánlatkérés

Akácról…

Az akácfa (Robinia pseudo-acacia „L”)

Elnevezések: Akácfa, Fehér akác, Robinie (német), Black Locust (angol), Robinia (olasz), Belaja akacija (orosz), Robinier (francia).
Igen sok országban egyszerűen akácfának nevezik. Ez tévedésre ad okot, mert emiatt egyesek összetévesztik a szubtrópusi, trópusi övezetben tenyésző valódi akácfajokkal (Acacia nemzetség).

Elterjedése: J. Robin párizsi királyi főkertész sok egyéb növényfajjal együtt 1601-ben hozta be Európába (a földtörténeti kutatások szerinti „harmadidőszakban” a Robinia már megtalálható volt Európában is). Európai elterjedése különösen Magyarországon volt példátlanul gyors. Ma a magyar erdők 19,8%-a akácos, és Európa egyetlen országában sincs annyi akácerdő (320 ezer ha), mint Magyarországon. Így a fakereskedelemben nem véletlenül tekintik a „Robiniát” tipikus magyar fafajnak. A melegebb éghajlatot és a tápdús homok talajokat kedveli (klímaigénye a szőlőéhez hasonló). 

Az élőfák jellemzői

25–40 m magasságra nő és 30–60 cm mellmagassági átmérőt fejleszt. A növekedése 30 év után erősen lecsökken, így általában 30–40 éves korban kitermelik. Kérge hálózatosan repedezett, vastag, szürkésbarna. Idősebb korban térfogati aránya eléri a 20–25%-ot. Zárt állományban viszonylag egyenes, hengeres törzset fejleszt. Sokkal nagyobb figyelmet érdemelne az egyenes, hengeres törzsű ún. „árboc akác” fajták elterjesztése.

Az akácfa szöveti jellemzői

Makroszkópos szerkezet: az akác szövetszerkezeti szempontból a gyűrűs likacsú lombos fafajokhoz tartozik (a tölgyekkel, szilekkel, kőrisekkel, a szelídgesztenyével stb. együtt).

Szíjács és geszt: az akác vékony szíjácsú (a szíjácsréteg 2–6 évgyűrűt tartalmaz).
A szíjács világossárga, a geszt színe a sárgásbarnától a zöldeszszürkéig változik. A szíjácsban a gesztesíto anyagok hiányoznak, ezért mechanikai jellemzoi némileg elmaradnak a gesztétől.  A gesztesítő anyagok közül leglényegesebbek a cserzoanyagok, a gyanták, a színezőanyagok, a fagumi és a robinetinek.

Ezek közül különösen a csersav- és a robinetinféleségek jelentősek az akác tartóssága szempontjából. A gesztesítő anyagok hatására ennek megfelelően megnő a gesztrész ellenállóképessége.

A szíjács nagy víztartalmú és sok egyszerű szerves anyagot tartalmaz, ezért a gombák és a rovarok elsosorban a fának ezt a részét támadják meg.

A magyarországi és külföldi tapasztalatok alapján az akácfa gyakorlati tartóssága a következők szerint becsülhető:

  • szabadban talajjal érintkezve 25–40 év
  • szabadban talajjal nem érintkezve 80–100 év
  • épületben száraz helyen és víz alatt 500 év felett.

Évgyűrűszerkezet: az akácfa, mint általában a gyűrűs likacsú fák, jól elkülönülő évgyűrűkből és azon belül korai és kései pásztából áll.

A farostok átlag 1 mm hosszúak, vastagfalúak. Mennyiségük 56–60%. Ők adják az akácnak a kiváló szilárdságot.

Fahibák, fakárosodások

Szöveti hibák: az akácfa szöveti (szerkezeti) hibái közül nagyobb figyelmet érdemelnek az egyenlőtlen évgyűrűszélesség, a külpontosság, a álévgyűrűk, a kéregbenövés és nem utolsó sorban a göcsösség (a korhadt göcsökbol kiinduló elszínezodéseket a gyakorlatban „vezérereknek” nevezzük).

Biológiai károsítások: sajátos szöveti szerkezete és kémiai öszszetétele miatt jól ellenáll a biológiai károsításoknak. A lábon álló akácfa szinte egyedüli jelentos gombakárosítója a tőkorhadást kiváltó kőristapló (Fomes fraxineus, Cooke).Az akác szövetszerkezete és vegyi összetétele a gombákhoz hasonlóan nem kedvez a rovaroknak sem. A raktározott, beépített fa szíjácsában gyakran megfigyelheto a szíjácsbogár (Lyctus linearis) károsítása.

Az akác hengeresfa alaki tulajdonságai, hibái: A sudarlósság mint fahiba (1,5 cm/fm felett) megfigyeléseink szerint az akác fűrészipari rönkök 20–24%-ánál fordul elő.
A fűrészüzemekben feldolgozott rönkök 15–20%-a síkgörbe. A tővastagodás hossza az akácnál nem jelentős, általában nem haladja meg az 50 cm-t.

A csersav mellett az akácfa nagy tartósságában jelentős szerepe van a dihidrorobinetinnek. Az akácfa gesztjében 2–5% mennyiségben figyelhető meg. E járulékos anyagnak köszönheti az akác a jellegzetes zöldessárgás-barnás színét is.
Elsősorban a bélsugarakban, de esetenként az edényekben is megfigyelhetők kristályos lerakódások (kalcium-karbonát, kalcium-oxalát). Ezek erősen hozzájárulnak az akácfa szerszáméltompító hatásához.
Az ENSZ 350–2 nemzetközi szabvány szerint az európai fafajok közül egyedül az akácfa sorolható az 1. rezisztenciaosztályba. Az akácfa vegyszeres kezelés nélküli kiemelkedő tartóssága miatt különösen környezetbarát anyagnak tekinthető.

Fizikai sajátosságok

Sűrűség: a hazai akácfa abszolút száraz sűrűsége 728 kg/m3. (Molnár S., 1988)
A nedvességtartalom szerepe lényegesen kisebb az egyéb elterjedt fafajokhoz viszonyítva, mivel az akácfa élőnedvesen is mindössze 35–40% nedvességet tartalmaz. Érdemes az akáctermékek szállítása szempontjából megjegyezni: a 15–20% nettó nedvességű ún. légszáraz akácfából 1 m3 780–800 kg, a friss termelésű közel élőnedves anyagoknál pedig 930–950 kg/m3 értékkel számolhatunk.

Az akác esetében igen kedvezőnek ítélhető a húr- és sugárirányú jellemzők hányadosa. Az akác kevésbé hajlamos a vetemedésre, mint a tölgy és a bükk (e jelenség a kisebb méretű és kevesebb számú bélsugaraival áll kapcsolatban).

Meg kell jegyezni, hogy az akácfában igen jelentős belső feszültségek vannak. 
E belső feszültségek gyakran okozói a különböző alakváltozásoknak, repedéseknek.

Hőtechnikai tulajdonságok

Nagy sűrűsége miatt az akácfa viszonylag nehezen gyullad. A gyulladáshoz szükséges minimális hősugárzási intenzitás az akácnál 2,6, a tölgynél, a bükknél 2,5, a fenyőnél 1,7 W/cm2.

Szilárdsági és rugalmassági jellemzői

A Közép-Európában termesztett fafajok közül az akác rendelkezik a legkiemelkedőbb szilárdsági és rugalmassági jellemzőkkel.
Statikus hajlítószilárdság (u = 12%): 156,1
Statikus hajlító rug. modulusz (u = 12%): 15890

Az akácfa nyomó-, húzó- és nyírószilárdsági jellemzőit az alábbiakban mutatjuk be (MPa):

Nyomószilárdság MPa
 – rostokkal párhuzamos 68,8
 – rostra merőleges 18,5
Húzószilárdság 166,8
Nyírószilárdság (húrirányú) 12,3

A faanyag szívósságát jellemző ütő-hajlító szilárdságot tekintve az akác messze megelőzi az ismert európai fafajokat (J/cm2)!

  • Saját vizsgálatok (magyar akác): 16,4
  • kocsányos tölgy: 6,0
  • gyertyán: 10,0
  • bükk: 5,2

A különböző fafajokra jellemző kopási értékeket általában a bükkhöz szokták viszonyítani. Így a fontosabb fafajok sorrendje:

akác 0,37
bükk 1,0
kőris 1,53
tölgy 1,56
erdei fenyő 1,73
éger 3,3

Tehát az akácfa kopásállósága egyedülálló az európai fafajok közül.

Az akácfa megmunkálási sajátosságai

Fűrészipari hasznosítás

A furészipari alapanyag viszonylag kicsi átmérője (átlag 23–24 cm) miatt a fatestben igen kicsi a göcsmentes zóna. A nagyméretű göcsök közötti távolság 60–68 cm, és igen gyakoriak a korhadt göcsök is. E probléma miatt az akácból 1 m-nél hosszabb, teljesen göcsmentes termékek nehezen termelhetők!

Az akácfa nagy keménysége és szilárdsági jellemzői miatt nehezen fűrészelhető, a tölgyhöz viszonyítva a fűrészelési ellenállás (teljesítményszükséglet) 20–30%-kal nagyobb, hasonló mértékben fokozódik a faanyag éltompító hatása is.
A rönktéri tárolásnál az akácfa különleges védelmet (pl.: permetezés) nem igényel.

Szárítás

Az akác jól szárítható (a bükkhöz hasonló menetrendekkel). Jelentős előnye az akácfának az alacsony kezdő nedvesség. Tapasztalataink szerint a fakitermelést követő 1–1,5 hónapon belüli felfűrészelés esetén a furészáru nettó nedvességtartalma 30–35% (a tölgyé 50–60%).
E tulajdonsággal függ össze, hogy az akác fűrészárut, parkettfrízt, bútorlécet már közvetlenül a rönk felvágása után mesterséges szárítókba rakhatjuk és a károsodás veszélye nélkül száríthatjuk. Tehát nincs szükség eloszárításra.

Felületkezelés

Az akácnál az ismert felületkezelési technológiák jól alkalmazhatók. A színbeli tarkaság hidrogén-peroxidos kezeléssel, ill. pácolással mérsékelhető. 

Magyarországon akácból készítik a legtöbb parkettát, lépcsőt, korlátot. Jelentős az épületszerkezetek, a ragasztott tartók, a faházak, a szerszámkamrák, a kerítéselemek, a falburkolatok gyártása is.

A csaphornyos parketta mellett igen jelentôs a szalagparketta, felszíni koptatóréteg gyártása.

Az akácfát hagyományosan felhasználja a bognáripar, nagy tömegben gyártanak belőle szerszámnyeleket. 

Külön kell szólnunk az akáchordó gyártásáról. Mivel a boroshordókat a korábbi évszázadokban tölgyből készítették, ezért kezdetben (15–20 éve) nagy volt az idegenkedés az akáchordókkal szemben. Ma már kiderült, hogy az akácfa igen kiváló hordóipari alapanyag! Fája bármilyen vágásirány esetén sem engedi át a folyadékot, az akácdongák hajlításakor törés ritkán fordul elő. Az akácfa jellegzetes illata és színe nincs negatív hatással a tárolt bor minőségére.

+36 30 193 3451
+36 30 429 1227
classica2kft@gmail.com